Az Ördög-orom magánóvóhelyet a Farkas-völgyben építették 1944-ben. A régi külszíni bánya tökéletes helyszín volt az óvóhely számára, valószínűleg környékbeli családok összefogásából épült.
Az óvóhely az Edvi Illés út felé három bejárattal rendelkezik, a nagyterem végéből pedig egy vészkijárat vezet ki a hegy oldalában. A bejáratok az óvóhelyre úgy vannak kialakítva, hogy kétszer 90 fokban megtörnek, ez a megoldás védelmet nyújtott a légnyomás ellen, továbbá két-két ajtó is volt minden bejáratnál, ezek pedig eredetileg fából készült nyílászárók voltak. Az óvóhely egy nagyobb teremből és számos kisebb és nagyobb szobából, fülkéből áll, melyeket folyosók kötnek össze. A szobák és fülkék bejáratainál ma is megfigyelhetőek a kis acél fülek, amihez a behúzható függönyöket rögzítették. Csatornázottság híján az óvóhelyen tőzeges WC-ket használtak, ami tökéletesen megfelelt a rövid távú tartózkodáshoz, amire tervezték. Az 1944-es évben azok kereshettek itt maguknak menedéket a légitámadások elől, akik megváltották a belépőjegyet az óvóhelyre, hiszen nem nyilvános óvóhelyről van szó.
1944 év végére a környéken is elkezdődik az ostrom, az óvóhellyel szemközti vízmosás mentén német alakulatok visszavonuló egységei próbálták meg feltartóztatni ideig-óráig az előrenyomuló szovjet csapatokat, az óvóhelyet a környékbeliek szerint kötözőhelyként is használták. Az ostrom alatt még inkább szerepet kapott, hiszen a farkasréti temetőnél elhúzódó harcokra került sor, ezért a környéken lakók, akik nem akartak a frontvonalban maradni kénytelenek voltak elköltözni lakásaikból, közülük voltak olyanok is, akik ide az óvóhelyre költöztek át ebben az időszakban ahol életvitelszerűen éltek , amíg vissza nem tudtak térni lakásukba a harcok végeztével.
A háború után a Rákosi érában fejlesztették az óvóhelyet, gáz és szilánkbiztos acél ajtókra cserélték a korábbi fa nyílászárókat és kibetonozták a járatok teljes területét, valamint modern elektromos hálózatot is kiépítettek. A várt konfliktus elmaradt, az óvóhely szabadon bejárható lett a következő évtizedekben, a környékbeli gyerekek játszótereként funkcionált a titokzatos járatrendszer.